Kezdőlap

A Kisebbségi Intézet gyűjteményei 

A Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézet története

Ugrás a gyűjteményekhez

Az első olyan intézet volt, amely az elszakított magyarság sorsával foglalkozott. Faluhelyi FerencFaluhelyi Ferenc, a Nemzetközi Jogi Intézet vezetője már az 1928-as év folyamán támogatást igyekezett szerezni egy kisebbségi intézet felállításához. Az intézet szükségességét a következőkkel magyarázta: „Magyarország a háború előtt par excellence nemzetiségi állam volt, a háború után viszont három és fél millió magyar él kisebbségi sorsban az ún. utódállamokban. A magyarságot tehát elsőrangúan érdekli ez a kérdés. Úgy éreztük, hogy nem késhet soká egy ilyen tudományos kisebbségi intézetnek létesítése ebben az országban, amely nyilvánvalóan a kisebbségi kérdéstől legsúlyosabban érintett európai államnak tekinthető.” A szervezés során példaként állt az alapítók előtt egy sor európai ország, amelyek a nemzetiségi kérdés miatt már létrehozták és működtették a maguk kisebbségi intézetét. Faluhelyi legelőször is a Magyar Külügyi Társaság elnökségétől kért segítséget ankétszervezés ügyében. Majd a Carnegie alapítványhoz írt levelében kért anyagi támogatást. Annak ellenére, hogy a sajtóban nagy visszhangja volt törekvésének, a gondosan előkészített akció egyelőre nem járt sikerrel.

1935. szeptember 23-i javaslatát terjesztették be a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, ám működését a csaknem egy éve a Nemzetközi Jogi Intézet keretein belül működő Kisebbségi Alosztályból kinőve csak 1936-ban kezdhette meg. Faluhelyi Ferenc a következőképpen fogalmazta meg az intézet fő célját: „az egyetemi ifjúságnak a kisebbségi kérdések terén tudományos alapon oktatása és munkáltatás az egyetemes magyarság szolgálatában”. Az intézmény célja nem a politikai propaganda, a revíziós gondolatok kiszolgálása volt, hanem az egyetemi hallgatók oktatása a tudományosság keretein belül. Egyúttal a határon kívülre került magyarság sorsa alakulásának, jogi, politikai és gazdasági helyzetének bemutatását vállalta magára, amely sajtókivágat-gyűjtemény és mintegy 4500 kötetes könyvtár létrehozásával, térképek és grafikonok készítésével, nyelvtanfolyamok szervezésével valósult meg. Az intézet munkája kettős volt: elsősorban a magyarországi nemzetiségekkel való foglalkozás, másrészt az első világháború utódállamaiban élő magyar kisebbség és az európai nemzetiségek kisebbségi helyzetének vizsgálata alkotta. Hatására Magyarország több egyetemén is alapult hasonló jellegű intézet. 1937-ben megindult az intézet saját folyóirata, a Kisebbségi Körlevél, valamint évente kisebbségi kultúrnapot szerveztek Pécsett. 1941 végétől a délvidéki hallgatók számára az intézetben magyar nyelvi tanfolyamokat szerveztek. Az intézet vezetését Faluhelyi halála után Abay Gyula vette át, majd nyugdíjazása után rövid időre Csekey Istvánt nevezték ki. A kisebbségi intézetek működését az ország négy egyetemén 1948-ban szüntették be. Az intézet anyagában több alkalommal keletkezett kár: 1944 novemberében, Pécs város katonai megszállásával az intézet néhai igazgatójának, Faluhelyi Ferenc lakását feldúlták, és ekkor több pénztári iratanyaga elveszett, 1945 őszén pedig az intézet térképszobájában tűz ütött ki.

Működése

Az első években az Intézet szervezeti felépítését hármas tagozódás jellemezte. Felállítottak egy sajtó-és megfigyelő szolgálatot, amelynek feladata a sajtó feldolgozása, a cikk-és lapgyűjtemény szervezése, a kisebbségi szemlék készítése és a könyvek ismertetése volt. A második fontos feladat a külföldi magyarság helyzetének tanulmányozása és a magyarországi kisebbségek helyzetének vizsgálata volt. A harmadik pedig a kisebbségek elméleti, politikai, történeti, jogi, statisztikai, szociográfiai, kulturális, gazdasági, földrajzi és egyéb speciális kérdésének tanulmányozása volt.

Az Intézet munkájában meghatározó szerepe volt a könyv-és folyóirat állománynak. A könyvek számát a saját és a könyv-beszerzési keretből történő vásárlások során növelték. Ennél jelentősebb volt azonban az adományozás. A folyóiratállomány elsősorban csere útján gyarapodott. Az újságoknál az állandó figyelésen volt a hangsúly. Az Intézet elsősorban azokat a cikkeket gyűjtötte ki a folyóiratokból, amelyek a munkájuk miatt fontosak voltak. Külön csoportokat alkottak az általános kisebbségi kérdésekre, a csehszlovákiai, a romániai, jugoszláviai kisebbségekre, a magyarországi kisebbségekre, a diaszpórában élő magyarokra és az egyéb kisebbségekre vonatkozó cikkek, tanulmányok. 1939-1940-ben kb. 150 magyar és külföldi újság járt az Intézetbe.

Igazgatók

Irodalmi tevékenység

Az Intézet széleskörű irodalmi tevékenységet is folytatott azért, hogy tagjainak lehetőséget nyújtson az ismeretek átadására, másrészt, hogy a nagyközönséget tájékoztassa. Ezen kívül arra is törekedtek, hogy ezeket a kiadványokat a határon kívüli magyarság is olvashassa.

A legfontosabb szerepet az Intézet folyóirata, a Kisebbségi Körlevél játszotta, amely 1937-ben jelent meg először. A folyóirat felelős szerkesztője az igazgató, Faluhelyi Ferenc volt, aki szerkesztőknek az Intézet diákjait jelölte ki. A Körlevél három fő témával foglalkozott cikkeiben: az aktuális problémák bemutatásával, a kisebbségi események tudósításával és az Intézet munkásságával.

Az önálló Intézeti kiadványok közül 1944-től jelent meg a Kisebbségi Értesítő Nemzetiségi Sajtószemle, amely elsősorban a Kárpát-medence országaiban élő kisebbségek helyzetét, mozgalmait mutatta be.

Ezen kívül más sajtóorgánumokban is megjelentek az Intézet munkatársai által szerkesztett cikkek. Így a Dunántúlban a „Határokon túl”, a Láthatárban pedig a „Négy Világtáj Krónikája” című hasábban. Ugyancsak jelentős szerepet játszottak a Statisztikai Tudósító munkájában, valamint rendszeresen közöltek cikkeket a Külügyi Szemlében is.

A nagyobb tanulmányok terjedelmük miatt a Nemzetközi Jogi Intézeti Kiadványok című sorozatban jelentek meg. A folyóiratok szerkesztése mellett jelentős volt a nemzetiségi térképek készítése is. Elsődleges célja a munkatársak munkájának megsegítése volt. Mivel ezek nem voltak elzárva, a nagyközönség is használhatta őket.

Oktatói tevékenység

Az Intézetben oktatói tevékenység is folyt. Az 1936/37. tanévben hirdették meg először a Kisebbségi Szemináriumot, amelyet hetente egyszer, pénteken tartottak meg. Az előadásokon kívül könyveket mutattak be, valamint az intézeti munka terveivel ismertették meg a hallgatókat.

Jelentősek voltak a tagok számára indított nyelvtanfolyamok, hiszen a horvát, román, szlovák és szerb nyelv elsajátítása által könnyebbé vált a magyarság helyzetének megismerése és tanulmányozása is.

Kulturális rendezvények

A kisebbségi kultúrnapok az Intézet és a Láthatár közös szervezésében jöttek létre. Az elsőt 1937. júliusában tartották meg. A rendezvények által a magyar kisebbségek és az anyaország közötti szellemi kapcsolatot ápolták.

Ezekre a kultúrnapokra a határon túli magyarok képviselőit, vezetőit, jeles irodalmárait hívták meg, akik a kisebbségi magyarok mindennapi életét mutatták be. A rendezvényeknek nemcsak országos, hanem nemzetközi visszhangja is volt. Az utolsót 1943-ban tartották meg.

 

A Kisebbségi Intézet gyűjteményei

 

A Kisebbségi Intézet Könyvtára

Kisebbségi Intézet egykori könyvtára csak töredékében maradt az utókorra. Az egészben archívált újságállomány nem maradt meg, míg a kivágatok jelentős része megmenekült. Az Intézet jelentős nemzetiségi folyóirat állományának sorsa ismeretlen. Nem ismert az Intézet irattárának sorsa sem és eltűnt a térképgyűjtemény is. A könyvtár anyaga az Egyetemi Könyvtárba került, de nem önálló különgyűjteményként, hanem annak állományába besorolva. A könyvállomány anyagának tartalmát egy gyűjteményes kötetben foglalták össze. (A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem Kisebbségi intézetének a Pécsi Egyetemi Könyvtárban őrzött könyvállománya).

A Kisebbségi Intézet sajtókivágat- és kéziratgyűjteményeA Kisebbségi Intézet sajtókivágat- és kéziratgyűjteménye

A Kisebbségi Intézet szisztematikus gyűjtőkörében a könyvek mellett helyet kaptak a vonatkozó sajtócikkek, valamint különféle kéziratok. Jelenleg a különböző újságokból kivágott cikkek egy külön dobozban találhatók meg. Ezek két nagy csoportra oszthatók.

A címszavak, s így a borítékok szigorú betűrendben követik egymást, ezzel könnyítve a keresést és a tájékozódást. Az egyes borítékokon a kivágat bibliográfiai adatai is szerepelnek. A gyűjtemény jelentőségét az adja – túl azon, hogy a témák között rendkívül könnyű tájékozódni -, hogy a benne szereplő cikkek nagy része külföldi, jelentős hányada a szomszédos országok magyar nyelvű sajtójából származik, amelyek megszerzése ma már igen nehéz feladat lenne.

Egy újabb dobozban találhatóak meg a különböző sajtószemlék. Itt is több csoportot lehet elkülöníteni, az általános és vegyes jellegűeket, amelyeken belül különböző országokból származó lapszemléket helyeztek el, például osztrákot, franciát, olaszt, oroszt, angolt, németet, románt és csehszlovákot.

A másik nagy csoportot az országonként és azon belül témák szerint rendezett kivágatok alkotják. Így például Magyarországhoz kapcsolódva az alábbi címszavakat találjuk:

A kivágat-gyűjteményhez hasonlóan dobozokban, betűrendben találhatók azok a kartonok, amelyek újságok, folyóiratok adatait tartalmazzák. Így a cím, a szerkesztő, a kiadóhivatal, a megjelenés gyakorisága, a terjedelem, a nagyság, a példányszám, az irányzat (pl. szaklap) adatait tudhatjuk meg a kartonokról.

Néhány dosszié az Intézet kiadványait és a működésére vonatkozó kéziratokat, dokumentumokat tartalmazza, így például a működési szabályzatot, helyzetjelentéseket, osztálybeszámolókat.

Ugyancsak elkülönítve találhatók meg az Intézetben készült kéziratok. Ezeket szintén országok szerint csoportosították. Külön foglalkoznak Bulgáriával, Franciaországgal, Jugoszláviával, Lengyelországgal, Németországgal és a németek által megszállt területekkel, Olaszországgal, Romániával, Szlovákiával és Magyarországgal.

Az eddig említetteken kívül néhány dosszié tartozik még az Intézet anyagához, amelyekben előadások gépelt változata található a dátum és az elhangzás helyének megjelölésével. Itt már sajnos nem áll rendelkezésünkre tartalomjegyzék, vagy bármiféle mutató, így ebben az anyagban nehézkes a keresés.

A gyűjtemény használatához nagy segítséget nyújthat a Fényes Miklós és Farkas Józsefné által elkészített gépiratos jegyzék, amely a sajtókivágatokat és a kéziratokat sajátságos rendszerezéssel csoportosította. Az anyagról némiképp átláthatóbb jegyzék készült el 2004-re, Móró Mária Anna által.

Az Egyetemi Könyvtárban lévő anyag teljes feldolgozása még várat magára. Ez a gyűjtemény igazi csemege lehet azoknak, akik elmélyült kutatást végeznek a kisebbségiek sorsának alakulásával kapcsolatban.

Vissza a tetejére

*  *  *

  

Dr. Faluhelyi Ferenc (1886-1944)

Az Erzsébet Tudományegyetem Kisebbségi Intézetének nemzetközi jogász igazgatója. Jogászprofesszor, a pécsi Erzsébet Tudományegyetem dékánja. Nagyváradon született 1886. október 29-én Szövényi Károly és Stadler Leopoldina gyermekeként. Eredetileg Szövényi néven anyakönyvezték. (A Faluhelyi nevet 1911-től használta.) Édesapja családját korán elhagyta, így édesanyjával Pécsett telepedett le. A ciszterciek főgimnáziumában tanult az 1897/98 és 1904/05 közötti években. Érettségi után a Pécsi Püspöki Joglyceum hallgatója lett. Pécsi tanulmányai után a budapesti tudományegyetemen avatták jogtudományi (1911), majd államtudományi doktorrá (1914). 1911 és 1914 között a nagykanizsai, majd a Győri Törvényszéknél volt joggyakornok, illetve törvényszéki jegyző. Publikációi jelentek meg a korszak valamennyi jelentős jogi folyóiratában: Magyar Jogélet, Jogtudományi Közlöny, Bűnügyi Szemle, Gyermekvédelem stb. Időközben ügyvédjelöltként 1910-ben tartotta meg „első védőbeszédét” egy gyilkossági perben. 1914. október 22-én Zichy Gyula pécsi megyéspüspök kinevezte a Püspöki Joglyceum „politika, magyar közjog, nemzetközi jog és jogbölcsészet nyilvános rendkívüli tanárává”, ahol 30 évig oktatott. 1914/15-ben a magyar államjog, jogbölcsészet, filozófia és politika című tantárgyakat, majd anyagi büntetőjogot és büntető eljárásjogot is előadott. Tevékeny részt vállalt továbbra is társadalmi egyesületek munkájában. A Szociális Misszió Társulat helyi szociális iskolájának a megalapítója és vezetője volt (1917-ben). Ezekben az években a nemrég alapított Dunántúl Napilap és Nyomda Rt. igazgatóságának aktív tagja. 1920 tavaszán az akkor alakult Pécsi Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság választmányi tagja lett. Társadalmi vonatkozású tevékenységei közé tartozott, hogy 1920/21-ben, Pécs szerb megszállásának utolsó évében megalapította a Jogakadémia hallgatóinak Nagy Lajos Bajtársi Egyesületét. 1921-ben a budapesti tudományegyetemen nemzetközi jogból egyetemi magántanárrá képesítették.

Az első világháború után hamar felmerült elképzeléseiben egy kisebbségi intézet létesítésének a gondolata. Első próbálkozásai 1926-ban kezdődtek. Az intézet létesítésének szükségességéről meggyőződve Faluhelyi már az 1935/36. tanévben a nemzetközi jogi szeminárium keretében, 1936/37-től pedig önállóan a Kisebbségi szemináriumban megkezdte intézeti tevékenységét. Csakhamar önálló folyóirata (Kisebbségi Körlevél) indult. Az intézet fennállása alatt évente két önálló kiadvány jelent meg. Több önálló rovatot vezetett országos folyóiratokban (Külügyi Szemle, Láthatár) „Határokon túl” címmel. Nagyon hamar közismert lett az elszakított területek magyar képviselőivel rendezett Kisebbségi Kulturnapok évente megtartott ankétja.

Nemzetközi jogi professzorként nemzetközi intézményekben is tartott előadást. Mindennapi tevékenysége, rendszeres munkája mellett kétszer volt kari dékán: az 1931/32 és az 1940/41. tanévekben. 1944. december 24-én, karácsonyeste hunyt el. Szíve nem viselte el a megszállás első heteinek megpróbáltatásait. Lakásából kétszer is kitelepítették, intézetét feldúlták.

Vissza a tetejére

Irodalom